Michael Crichton egy amerikai író, aki elsők között írt techno-thrillereket. A könyveiben mindig valós tudományos ágakról, felfedezésekről ír, és vet össze több nézetet. Ebben a könyvben az író a már első részben megismert DNS-technológiát és káoszelméletet boncolgatja tovább. Az első részhez írt értékelésemet ITT tudjátok elolvasni.
A Szörnyek szigete a Jurassic Park sorozat 2. része. Az első részben megismert szereplők közül, csak Ian szerepelt a könyvben, ami be kell valljam igen érdekes. Ugyanis az első kötet végén meghalt. :O Igaz itt azt mondta Ian magáról, hogy csak a halálhírét terjesztették, de legyünk őszinték. Crichton kinyírta, majd feltámasztotta. :D
A filmhez képest ez egy kicsit más volt. A könyvben nem szerepelt sem Ian lánya, Ian és Sarah között nem pont olyan volt a kapcsolat és Levine doktor nem szerepelt a filmben. Ettől függetlenül egy nagyon jó alkotás és pont annyira ajánlom a megnézését, mint az első és a további részeknek.
Miután Hammond dinoszauruszos szigete megbukott, minden veszni látszott, egészen addig, amíg dino tetemek nem kezdtek el felbukkani Costa Rica partjainál. Ez felvetette a lehetőséget, hogy van egy B sziget. Ezzel kezdetét is vette egy újabb kaland, egy újabb nagy felfedezés.
Ian az elején eléggé ellenszenves volt, ami egy kicsit érthető is, hiszen a legutóbbi tanácsadói útja nem volt éppen sétagalopp. Levine doktor egy tudós kíváncsiságával, egy öt éves kislány hiszti tehetségével és egy kicsit hibbant emberből állt össze. Eleinte kedveltem benne a felfedező énjét, de egy idő után túlment egy bizonyos határon. Számomra az egyik legszerethetőbb figura Doki volt. Egy idősebb ember minden tapasztalatával és humorával együtt. Aztán itt volt még a két elmaradhatatlan gyerek is, kik megint megmentettek mindenkit, többször is. Itt még megjelent a hősies és vagány női szereplő is, Sarah Harding, ki gyengéd érzelmeket táplált Ian iránt és viszont.
Minden adott volt egy újabb nagyszerű történethez. Egy sikeres expedícióhoz. Akkor mi ütött ki megint balul? Levine doktor mohó tudás vágya volt az első hiba, ami megesett. Aztán az sem volt kis gond, hogy egy másik csapat is érkezett a szigetre, csak éppen gonosz célokkal. Egyik hiba követte a másikat. Túlzott önbizalom, beleavatkozás egy zárt ökoszisztémába és az emberekre annyira jellemző pusztító hajlam. De csak, hogy konkrét példát mondjak. A magaslesen Levine doktor csokoládét evett, majd ledobta a csoki papírt. Pár órával később a raptorok a mezőn épp elkapták a gonosz csapat egyik tagját és mikor leszaggatták a táskáját, kiesett belőle egy szelet csoki. Egy raptornak megtetszett és megette. Ezek után el akartak szaladni az erdőbe és útjuk a magasles alatt vitt. Amelyik megette a csokit észrevette a ledobott csokis papírt és ezáltal a magaslest is. Ennek egy ember bánta kárát. Ez csak egy apró része a természetbe való avatkozásnak, és mégis milyen sokat jelent.
Végül itt is megkaptuk a boldog befejezést. A jók túlélték - többé kevésbé -, a rosszak meghaltak és a dino fiókák is boldogan éldegéltek tovább a hatalmas szüleikkel.
Ebben a részben ha lehet még érdekesebb és izgalmasabb lények is felbukkantak. Mint kiderült a B telepen kísérleteztek, így ott több szokatlan állat is élt. Íme pár dino a könyvből:
Carnotaurus
Parasaurolophus
Pachycephalosaurus
Gallimimus
Tyrannosaurus
Kicsit szomorú vagyok, hogy véget ért ez a sorozat, viszont az írónak még sok más könyve van, ami arra vár, hogy felfedezzük. :) Köszönöm, hogy elolvastad az értékelésemet. Remélem te is kedvet kapsz hozzá, mert egy nagyon jó sorozat cuki (jó kicsit ijesztő és agresszív) dinoszauruszokkal. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése